Néha a diagnosztizálásom után az emberekben felmerülnek kérdések, vagy egyszerűen csak nem teljesen értik, amit mondtam nekik. Ezért úgy döntöttem, hogy írok néhány sort arról, mit is jelent a diagnosztizálásom, és a «műszeres», «számítógépes» diagnosztika a különböző intézményekben…

  Szóval a diagnosztizálásom:

   A diagnosztizálásom rendeltetése mindenek előtt saját részemre - azért, hogy meggyógyítsam az ember egészségében megjelent problémákat, és elsősorban megszüntessem a problémákat kiváltó okokat. A diagnosztizálás nem olyan aprólékos (részletes), mint a rendelőintézeti vizsgálat során, hiszen nekem (a nagyon pontos és részletes) az egészség visszaállításához nem fontos.

  Bemutatok egy példát. Számomra mindegy, hogy az ember gyomorhurutban, eróziós patkóbél gyulladásban vagy gyomorfekélyben szenved. A befolyásom a problémára és annak okaira mindenképpen egyféle lesz (ugyan úgy, ahogy a festőnek is mindegy, hogy a lakás felújítása során mit fest: ajtót, polcot vagy ablakot…) A gyógyítás egyféle, és ha a diagnózis megkérdőjeleződik is, én mindenképpen dolgozom rajta és az eredmény a problémától függetlenül pozitív lesz. Sokan nem értenek egyet a felállított diagnózisommal…«Nos, az orvosok gyomorfekélyt állapítottak meg, ön pedig krónikus gyomorhurutot …Ez így nem helyes…» Gyakran az orvosok is hibáznak. Lehet, hogy nem is gyomorfekély volt, és nekem van igazam. Még ha gyomorfekélye van is – számomra nincs különbség! A teendőm ugyan az. És a páciensnek egyáltalán nem fontos, mit és hogyan nevezünk, neki a legfontosabb, hogy egészségessé váljon. Azonban ilyen különbségek ritkán fordulnak elő. A hivatalos medicina statisztikájának és megfigyelései eredményeinek alapján a diagnosztizálásom sokkal pontosabb, mint a műszeres (eszközös, készülékes, számítógépes). Ismétlem, hogy ezek nem az én szavaim, hanem az orvosok (és páciensek) következtetései.

A diagnosztizálás során nem minden testrendszert vizsgálok.

   Nem vizsgálom a csontrendszert (ízületeket), nem vizsgálom a vénák és artériák állapotát, és nem vizsgálok olyan problémákat, amelyek megállapításához laboratórium szükséges: vérkeringési rendszer, belső elválasztású rendszer, hormonális egyensúly, stb. A páciensnek én nem tudok szám értékeket mondani…, de a pajzsmirigyet és hasnyálmirigyet leellenőrzöm. Ellenőrzöm az erek állapotát, de nem mondom meg a hemoglobin mennyiségét…

   A diagnosztizálás során megnevezem a jelenlegi problémákat és azokat, amelyek megjelenhetnek a közeli jövőben. Számomra az idő nem bír különös jelentőséggel.

   Például: egyszer diagnosztizálásra ebéd után eljött hozzám egy asszony. A diagnosztizálás végén megneveztem neki a problémákat (diagnózist), többek között vesegyulladást. Az asszony mindennel egyet értett, kivéve a vese problémát: «A veséim nem fájnak (persze ez semmit nem jelent!!!). A veséimmel minden rendben!» Az én válaszom: «Én azt soroltam fel, amit felfedeztem és megéreztem.» Néhány nap múlva az asszony ismét eljött hozzám és megkért, hogy gyógyítsam meg a veséit. Ugyanis megjelent a vesefájdalma. Ő a rendelőintézetben orvoshoz fordult, aki ugyanazt a diagnózis állította fel. Egyszerűen azon a napon, amikor az asszony eljött hozzám a diagnosztizálásra, délelőtt jól megdolgoztatta magát a telkén. Éppen tavasz volt. Leizzadt, könnyített az öltözetén, a tavaszi szellő megfújta és néhány órával később én megéreztem és megneveztem a problémát. Tehát a probléma attól még létezhet, hogy a páciens azt nem érzi.

   A szakirodalomban nem találkoztam még vele, de a saját megfigyeléseim szerint, amikor a probléma megjelenik (létezik), de nem haladja meg a 30 %-os «veszélyességet», akkor az ember nem érzi diszkomfortban magát. Ha a probléma tovább fejlődik, akkor megjelenhet a fájdalom érzet valahol, jelt adva az embernek a közelgő problémáról.

  Megmagyarázom: Önök közül sokan találkoztak már ilyen helyzettel. Soha sem fájt a gyomra, és most eljött az az idő, amikor megfájdult (nem függ a kortól!). Majd másnapra enyhül a fájdalom, gondolja Ön és tűri a fájdalmat. De másnap nem enyhül a fájdalom, aztán a következő napon sem. Ön úgy dönt, hogy orvoshoz fordul. Az orvos megvizsgálja, és felállítja a diagnózist. KRÓNIKUS GYOMORHURUT! Mi az, hogy krónikus? Ön értetlenül áll. Hiszen első esetben jelent meg a betegség, és rögtön – KRÓNIKUS (régebbi keletkezésű, nem kezelt…). Azonban minden nagyon egyszerű. A gyomorhurut valóban meglehet Önnél már régen. De a probléma nem haladta meg a 30 %-os «veszélyességet», és fájdalmat nem érzett. De amikor a baj egy kicsit elmérgesedett – megjelent a fájdalom. És az orvos jól diagnosztizált. Ha néhány hónappal korábban (megelőzés céljából) fordult volna az orvoshoz (vagy hozzám, és akkor nem kell a szondát ledugni a gyomrába!!!) – a diagnózis GYOMORHURUT lett volna, és kapott volna tanácsokat a probléma leküzdéséhez. Ezért a diagnózisomban megnevezem úgy az aktuális problémákat, mint a várhatókat. Gyakran fordulnak hozzám szülők panaszmentes gyerekekkel, azért, hogy diagnosztizáljam őket és a jövőre való prognózist kérjenek. Azaz milyen bajok várhatók, hogy időben lokalizálni lehessen azokat. És én diagnosztizálom a gyermeket, összeállítom a diagnózist és javaslatokat adok a várható problémák elkerülésére. Aki megfogadja őket, az sikeresen megelőzi a bajt.

A megbetegedések nem mindig a kortól függnek.

  Például, volt egy hatéves fiú olyan gerincmeszesedéssel, hogy nem tudott lehajolni. És voltak nyugdíjas korú emberek, akinek a koruk figyelembe vételével is! minden szerve és belső rendszere teljesen rendben volt. Ugyan ritkán, de ilyen is előfordul. Rendszerint mindegyik diagnózisomat alátámasztja a gyógyszeres medicina is.

És most beszéljünk a «diagnosztizáló» műszerekről.

   Valóban létezik sok okos műszer (például a röntgen). De ezeket a műszereket tudni kell jól használni is. Például Japánban az orvosok elmondása szerint az ultrahangos diagnosztika alkotja a diagnózis 98 százalékát. Nálunk ez a szám 30 százalék. És ha még valami írástudatlan szakember ül a monitor előtt (és náluk a fizetős képzésnek köszönhetően az ilyenekből napról napra több lesz), akkor még ennek is a fele. Azaz mindössze 15 százalék!!! És ezután még gyógyításnak nevezik!!! Ilyen esetekben javaslom, hogy különböző helyeken forduljon az adott szakterület 3-5 szakemberéhez, és hasonlítsa össze a diagnózisokat. Ha a diagnózisok alátámasztják egymást, akkor akár bele is lehet egyezni a megjelölt gyógyításba. Ellenkező esetben ki kell deríteni, hogy ki hazudik!!!

  Nagyon sok úgynevezett számítógépes diagnosztikai «műszer» jelent meg. Én, aki rádiótechnikai mérnök – feltaláló, energia-információs csere/áramlás specialista (az energia-információs csere gyakorló szakembere), a csakrákat, meridiánokat, akupunktúrás pontokat és mezőket nem csak hallomásból ismerő, az Enegia-információs Tudományok Nemzetközi Egyetemének alelnöke vagyok, teljes felelősséggel kijelentem: EZEK NEM DIAGNOSZTIZÁLÓ MŰSZEREK! És nincs semmilyen joguk az orvostudományhoz tartozni. Sok példa létezik arra…

   Annak idején több tíz különböző műszeres gyógyító központot állítottunk kényelmetlen helyzetbe (mi, az akadémia munkatársai és tagjai), a gyakorlatban bizonyítva ezen műszerek képtelenségét és tisztességtelenségét! Foll és Nakatani módszere semmilyen viszonyban nem áll a diagnosztikával! Az egyszerű páciensek részére: amennyiben a diagnosztizálás során Önnek a kezében kell tartania valamilyen hengereket, fém rudakat…, vagy érzékelőkkel «döfködik» a tenyerét, akkor az nem diagnosztizálás! Bebizonyítom a gyakorlatban bármelyik akadémikusnak (és elsősorban a műszer feltalálójának)! És szükségtelen az ilyen műszerek kidolgozóinak és elfogadóinak titulusaival és beosztásaival takarózni. Én nagyom jól ismerem ezt az egész «bagázst». De ez más téma. Előre bocsátom elnézéskérésemet azok felé, akik valóban létrehoztak magas szintű és «őszinte» diagnosztizáló műszereket. Az ilyen emberekkel szívesen ismerkedek és dolgozok. Egyébként én még nem láttam emberi aurát úgy «látó» berendezést, amilyen az a valóságban. Aurát látok a saját szememmel én és tíznél kicsivel több ember a pácienseim közül. És még sosem esett egybe 30 százaléknál jobban az, amit egy ilyen «műszer» lát, azzal, amit aurát látó emberek egymástól függetlenül látunk. Léteznek Cirillian módszerén alapuló műszerek, de ezek egyelőre nem tökéletesek, csak részlegesen és nem tökéletesen mutatják az aurát. De már ez is jobb, mint a semmi. Hiszen mégis csak a biosugárzások létezésének műszeres igazolása.

   Szintén nem léteznek műszerek, amelyek meg tudnák állapítani, hogy megfelel-e az Ön gyógyítására az adott gyógyító készítmény (gyógyító szer, fito készítmény), vagy nem. Nincs műszer, amelyik képes átadni a készítmény gyógyító hatását más hordozónak, például a víznek.

   Az ellenkezőjét állítóknak «hogy is ne, hiszen van hatása…, stb.» máris válaszolok. 20 százalék önszuggesztió, és néha még 10 százalékos hatást képes az eredményre gyakorolni a műszer kezelését végző személy energetikája is. Íme az összes hatás.

   Azokat, akik szívesen kísérleteznének ilyen műszerekkel és beigazolnák elsősorban saját maguk részére azok hatékonyságát – kérjük, hogy szíveskedjenek közreműködni. Járatos vagyok úgy az elektronikában (rádiótechnikában), mint az energia-információs csere/áramlásban (különböző mezőkkel való tevékenység), különösen a bioenergetikában, a pszichológiában, és részben az orvostudományban. Megvizsgáljuk majd az ilyen műszereket különböző oldalakról.

De addig legyenek mindannyian és mindig egészségesek!

És tartsák szem előtt: a betegséget könnyebb megelőzni, mint gyógyítani!

Időben aggódjanak a saját egészségük miatt!

 

A. N. Melnyik
energia-információs csere/áramlás specialista